Honnan tudhatjuk, hogy állatok élnek a természetben?
Egy átlagos lakásban körülnézve, rögtön meg tudjuk állapítani, hogy lakják-e vagy sem. Az összegyűrt párnák, a széthagyott újságok, a morzsa a padlón vagy a bekapcsolva hagyott TV mind-mind arról árulkodik, hogy – még ha pillanatnyilag nem is látjuk - de itt biztosan él valaki.
A hozzáértők azt is hamar meg tudják mondani, hogy a hely egy pedáns idős néni, egy agglegény, vagy netán egy többgyermekes család otthona. A jelek árulkodóak, de csak azok számára, akik értik ezt a nyelvet és tudják, hogy mit és hol kell keresni.
Hasonló a helyzet amikor az erdőt-mezőt járjuk. Gyakran előfordulhat, hogy akár egy egész napos kirándulás során nem látunk egyetlen emlősállatot sem és úgy tűnik, mintha nem is élnének ott. Ha viszont a nyomolvasásban jártas ember megy végig ugyanazon az úton, szinte biztos, hogy számos kisebb-nagyobb nyomot, állattól származó jelet vesz észre, és kis szerencsével ezek alapján akár magát az állatot is megtalálhatja. A hátrahagyott nyomok tehát sok mindent elárulnak a hozzáértők számára, de tudni kell, hogy merre keressük a jeleket, mit vegyünk szemügyre közelebbről. Egy kis gyakorlattal bárki hamar elsajátíthatja e jelek felismeréséhez és értelmezéséhez szükséges alapokat. A hóban, az út porában, vagy a tócsák szélén megmaradt lábnyomok, az ürülék vagy a hullaték kupacok, a fák kérgén megtapadt szőrszálak, vagy éppen a kotorékok és egyéb üregek mind-mind olyan jelek (nyomjelek), melyek a vadon élő állatok mindennapi életéről mesélnek. Mindezek egy érdekes és izgalmas világba engednek bennünket bepillantani. E történetek megfejtésében lehet hasznos ez a könyv. Segítségével kirándulásaink alkalmával remélhetően többet tudunk majd felfedezni a bennünket körülvevő páratlanul izgalmas és sokszínű élővilágból.
Miről szól a nyomhatározó zsebkönyv?
Ez egy ismeretterjesztő könyv, mellyel elsősorban a kíváncsi természetjáróknak kívánunk támpontot nyújtani, és a felfedezés élményéhez szükséges alapvető tudnivalókat szeretnénk bemutatni. Célunk az, hogy a könyv használata segítsen észrevenni az erdő lakóinak rejtett életéről árulkodó legjellemzőbb, legérdekesebb nyomokat, jeleket. Az útmutatást fényképekkel, magyarázó ábrákkal és rajzokkal igyekeztünk mindenki számára könnyen érthetővé tenni. A bemutatott képek hazai tájakon-, és néhány kivételtől eltekintve a szabad természetben készültek.
A könyv 4 részre tagolódik: I. Tudományos háttér, II. Határozókulcs, III. Fajleírások, IV. Fogalomtár.
Szándékunk szerint többféle, gyakran előforduló nyom-féleséget (kotorék, ürülék, hullaték, fekhely, prédamaradvány, rágásnyom, lábnyom stb.) is bemutatunk, ezek kialakulását, tulajdonságait magyarázza az első, TUDOMÁNYOS HÁTTÉR című fejezet. A HATÁROZÓKULCS a hátrahagyott nyomjelek közül a lábnyomok közötti eligazodásban segít, egyszerű kérdésekkel vezetve az olvasót egészen a felismerésig. A FAJLEÍRÁSOK című fejezet az egyes fajokról ad rövid leírást, illetve ábrák, fotók, rajzok segítségével mutatja be az adott fajhoz köthető további tipikus jeleket. A FOGALOMTÁR a könyvben előforduló szakszavak jelentését pontosítja, magyarázza. Az itt szereplő kifejezéseket kék betűvel jeleztünk.
Hogyan érdemes használni ezt a könyvet?
Nyomhatározás előtt fontos tisztáznunk, hogy mit értünk a „nyom” kifejezésen. Erről a szóról általában mindenkinek egy állat lábnyoma, azaz talpának lenyomata jut az eszébe, pedig az erdőben található nyomok ennél lényegesen sokszínűbbek. Megvannak a pihenés és alvás (fekhelyek, kotorékok, odúk, fészkek), a táplálékszerzés, táplálkozás (rágás a növényzeten, zsákmány (préda) maradványok, ürülékek,, hullaték kupacok) a párzási viselkedés (területhatár-jelzések, dörzsölések, kaparások, karomfenések) nagyon jellegzetes jelei is, melyek szintén mind-mind nyomok. A nyomok, jelek, változatosságuk és sokféleségük miatt nem rendszerezhetők egyszerűen, de bemutatásuk éppolyan fontos, mint a könnyebben rendszerezhető lábnyomoké.
Ha kirándulásaink során érdekes nyomjelet találunk, kétféleképpen kezdhetünk „nyomozni”:
- addig lapozgatjuk a könyvet, míg a keresett nyomjel képét meg nem találjuk,
- a határozókulcs kérdéseire adott válaszok alapján lépésről lépésre kerülünk egyre közelebb a megoldáshoz.
Az első talán kicsit egyszerűbb, (bár sokszor időigényesebb), míg a második megoldás szakszerűbb eljárás. Ajánlásunk szerint, ha egy szép csapát vagy lábnyomot találunk, érdemes a HATÁROZÓKULCS fejezet kérdései alapján haladni. Ha pedig egyéb érdekes nyomjelre bukkanunk, akkor inkább a lapozgatás a célravezető.
A jelek vizsgálatakor készüljünk fel arra, hogy a teljesen egyértelmű beazonosítás nem minden esetben fog sikerülni, hiszen a nyomolvasási körülmények gyakran nem ideálisak. Előfordulhat például, hogy a határozókulcs egy-egy kérdésére a látottak alapján nem tudunk válaszolni (pl. nem látható a sarokvánkos határa), vagy olyan fajok nyomait látjuk, melyek egymástól nem különböztethetők meg biztosan (pl. kutya-farkas). Az időjárás hatása, a talaj minősége és számos más körülmény olyannyira eltorzíthatják az egyes nyomokat, hogy az még a leggyakorlottabb szakértő szemét is megtévesztheti.
A legtöbb esetben azonban - – egy kis gyakorlás után – könnyen eljuthatunk a nyomot a legnagyobb valószínűséggel hátrahagyó faj meghatározásáig – akár a lapozgatós módszerrel, akár a határozókulcsot követve.
Ami megkönnyíti a „nyomozást”
Minél több összetartozó nyomot sikerül szemügyre vennünk, annál jobb. Az ideális eset, ha legalább 6-10 méteren keresztül tudjuk követni egy állat szépen kirajzolódó lábnyomait.
Ez azonban viszonylag ritka eset, ezért az alábbiakban adunk néhány javaslatot ahhoz, hogy hogyan és hol érdemes keresni általában a nyomokat:
- Egy nyom – nem nyom: egylábú állat nincs. Ha egy lábnyomot találtunk, ott kell lennie a környéken a többinek is. Lehet, hogy kevésbé feltűnő, elmosódott, vagy csak egy része látszik, de néhány méteren belül biztosan ott van még néhány hasonló. A lábnyomok meghatározása általában akkor eredményes, ha látjuk mind a mellső, mind a hátsó lábak lenyomatát. Még jobb, ha becsülhetővé válik a lépéshossz is, tehát ha legalább néhány méteren keresztül követni tudjuk a csapát. Fontos bélyeg lehet például a nyomok egymáshoz viszonyított helyzete, például egymás mellé teszi-e az állat a lábait (azaz terpeszt), vagy egymás mögé (vagyis zsinórozik), stb... Egyes állatcsoportokon belül bizonyos fajok nyomai csak ilyen apró különbségek alapján különböztethetők meg (pl. üregi nyúl - mezei nyúl, farkas - kutya).
- A határozás eredményességében nagyon fontos a talaj minősége is: A frissen hullott hóban, vagy a nem túl puha sárban általában sokkal szebben látszanak a nyomok „ahogy a nagy könyvben meg van írva”. Érdemes tehát eső után a tócsák szélén alaposabban körülnézni. A mély homok, a híg sár, vagy a kiszáradt és kemény talaj viszont elrejti az olyan részleteket – pl. a karmok, vagy a talppárna lenyomatát – melyek fontosak a határozás során. A megolvadt, vagy éppen a megfagyott hó is megtréfálhat. Felnagyíthatja a nyomot, vagy eltorzíthatja annak arányait.
- Sokszor azért nem láthatóak tisztán a nyomok, mert túl sok van belőlük. Ilyen esetekkel találkozhatunk a nagyobb ösvényeken/váltókon, dagonyák, vadetetők, szórók környékén, melyeket több állat vagy több emlősfaj egyedei is használnak.
A nyomkeresés során tehát érdemes olyan védettebb helyszíneket keresnünk, ahol tisztán megmarad egy-két nyom, vagy csapa-részlet, ilyenek lehetnek a földutak (főleg eső után), a mezőgazdasági táblák szélei, a kisebb tócsák környéke. Ajánlott a kerítések alját is megnézni, mert az átbújó állatok gyakran kaparnak járatot maguknak, és hagynak hátra egy-két fennakadt szőrszálat is. Közvetlenül hóesés, vagy eső utáni napon érdemes körülnézni, mert ilyenkor nagyobb az esély, hogy jól látszódó nyomokra bukkanunk.
Aki teheti, és/vagy kedvet érez hozzá, rá is segíthet a nyomok rögzítésére például azzal, hogy egy közeli földút néhány méteres részét fellocsolja, vagy elgereblyézi, és másnap megnézi a rajta hagyott nyomokat. (Ez az úgynevezett nyomcsapdázás, aminek külön tudománya van, de erre ebben a könyvben – terjedelmi okok miatt - nem térünk ki.)
Jártunkban-keltünkben azonban MINDIG tartsuk szem előtt, hogy vendégségben vagyunk: a természet az állatok otthona, ugyanúgy, mint nekünk a lakásunk, házunk. Lehetőség szerint ne bolygassuk hát a nyugalmukat: feleslegesen ne zajongjunk, ne térjünk le a turistautakról, és legfőképpen ne hagyjunk el semmilyen szemetet. A nyomhatározás akkor nyújt igazi élményt, ha közben mi magunk igyekszünk észrevétlenek maradni, minél kevesebb nyomot hátrahagyni.
